AZ VERSCS:
Bocskai süvegem
a szemebe vágom
úgy ölelem hozzám
az én hites párom
szép szerelmes párom
Bocskai süvegen
fekete a tollam
az én babám szeme
is éppen hogy olyan
is éppen hogy olyan
satöbbi
:)))
Nohát, kérem
szépen:
Az
egyszerű költői lélek ellső szárnypróbálgató kíséletének vagyunk
szemetanúi.
De nem hagyhatjuk
a VÁROSSHY népdal eme csinkvecsentóját
élesztő,
írástól még szűz
női kacsó remegő (ld.tremor
aethylensis),
ikarószi szárnypróbálkozásait a mélybe hullódni.
Becsülnünk kell eztet, csakúgy mint Magyar Nagynemzetünk világhíres
zeneszerezőjét, K. Imrét,
aki a magyar népdalkincs némi sémi hangzatokkal (ld.klezmer) való
feldúsítása útján hozott
világsikert a magyar népi ipari zeneköltészetnek. (Lássad: Szilvia
belépője. Csárdáskirálynő. Bécs, 1914.)
Nos, e húrokon játssz szívünkkel az agg költő, zsenge kis
zsúrleány ősiségére emlékezvén,
- de mert atyja, a vén tróger a latifundiumot elkártyázá,
költőnkre csak a csalárdi ezüst maradott, -
midőn
bús balkonon a Nagy-Nemzet értünk acsargó bús., boros, bocskoros
nemese hirdetett harcot "Grófi szérűn izzik a galagonya"
címmel,
s verte a mellét: (mindkettőt...)
" Svábokból jött magyaroknak ÉN (úgymint Hella)
NEM VAGYOK MAGYAR?!"
- tehát ez háborodott föl a nemzettudatnak olly
fokára,
amelynek grádicsaira fölhágni nemesb lelket aligha tanállanánk
Zrínyi
Hella Úrileány (egykorvolt) kebelein
között!
Figyeljük meg a népdalkincsünknek formai
lényegességét,
divide et imperatívusz, TERMÉSZETI KÉPpel kezdi sorait a
Nagys' Kölltőnő:
" Bocskai-süvegem".
A magyarságtúdat ősgyökérzetébe rejtezve, ivódva ott
tenyészik az Ős-Egy-Akarata ázsiai hódító
kilétünknek,
s a süveg,
mégpedig a darutollas Bocskai-süveg olyan organikus
természetességgel relevanciája a magyar nemzetkaraketeres
népléleknek,
hogy az már jus
naturae, szenvedő szerkezetben manifesztálja az objektivált
avíticitast,
hogy szabolcskai mahgasságokra szökken költőnőnk
stylisztikája.
A Bocskai-süveg azonban itt mintegy a "kerítés", a
rendezvous-organizáció "deus ex machina"-.ja is
egyben:
hisz holl tanállani még egy verset, ahol a Bocskai-süveg
quasi szexuál-erotikai segédeszközként funkcionálva lenne
szerepel tetve ??!
Különösen drámai a kép, amikor a második felvonásban a Kölltő
merész dichotómiát állít a süveg által növesztett "TOLL",
(darutoll) illetve a babája szeme világa
között.
Az elvonatkoztatás e módja magyari színekben csakis Juhász Ferenc
spermájában úszó, tökrészegen lehányt
papírfecnijein tanálható MÉG ezen kívül meg a magyar
irodalomba' bele !!!
Tovább »
Dr. Kiszely
István (megbukott BM. III/III-as ügynök,
DE) őstörténész,
antropológus válasza. Szerintem az eddigi
legjobb.
A magyar Európa egyetlen nem
indoeurópai népe.
(Mára
már europid külsővel, de jelentős belső-ázsiai, pamíri és bajkáli
turanid, turk GENETIKAI ÁLLOMÁNNYAL!)
Származásunkat nem tudjuk
Európából megmagyarázni, hiszen gyökereink (élettani
tulajdonságaink, testalkatunk, szellemi- és tárgyi kultúránk és
nyelvünk) nem európai eredetű.
Ki a "MAGYAR"?
Eredetileg
CSAK ÁRPÁD EGYETLEN TÖRZSE.
Mára már egy
KULTURÁLISAN és SZÁRMAZÁSILAG, e származás által determinált
egyéni és
nemzetkarakter, SZOKÁS, NÉPRAJZ,
hagyomány.
Krónikáink és
hagyományaink „a magyarságot” a hunoktól a kunokig
számítják,
azaz magyarnak
olyan belső-ázsiai
embercsoportot értenek,
amely
- a rómaiak által 361-ben
behívott hunok (székelyek),
-az 568-ban (majd utána két
újabb hullámban) a Kárpát-medencében
letelepedő avarok és
- 895/96-ban bejött Árpád
népe, majd az
- 1235-ben betelepedő
jászok és
- 1243-ban és 46-ban
letelepedő kunok utódai.
A magyaroknak a
Kárpát-medencébe való bejutása előtti részét „ősmagyaroknak”
nevezzük.
A mai magyarsághoz MÁR a Kárpát-medencét tudatosan
elfoglaló ősmagyarok
mellett az itt maradt autochton, helyi őslakó (újkőkori, réz- és
bronzkori, vaskori, szkíta, szarmata, római- és népvándorlás kori),
valamint a honfoglalás után betelepített és betelepült népek (szászok,
svábok, szlovákok, ukránok, románok, szerbek, horvátok stb.) is
hozzátartoznak, akiknek jelentős része beolvadt a
magyarokba.
A magyarság – szemben
minden más európai néppel –
nem európai őslakosságból
differenciálódott,
hanem távolról
jött,
és a
Belső-Ázsiából érkezett népek közül az egyetlen,
amely meg tudott maradni, hosszú idő után 15 milliónyira meg tudott
sokasodni, és meg tudta őrizni nyelvét, kultúráját, valamint
élettani jegyeit.
ŐSHAZA:
A magyarok
őshazája
– az a terület, ahol olyan
morfológiai megjelenésű, élettani jellegű, nyelvű és kultúrájú
emberek éltek/élnek, mint a magyarok –
a mai Kelet-Turkesztán, „Ázsia Szíve”, pontosabban a
Góbi-sivatag északi és nyugati peremvidéke, a Dzsungár-medence és a
Takla-makán peremvidéke.
A magyarok őseinek Belső-Ázsiából
való vándorlása a második türk
törzsszövetségből kivált és nyugat felé indult – a későbbi onogur –
néppel kezdődik és 895/896-ig (890-ig?), Pannónia
elfoglalásáig tartott.
A
monarchista
"őstörténetírás" a magyarságot a mai
Baskíriából, a Volga-Káma völgyéből „indítja”,
anélkül, hogy élettani jegyeink, nyelvünk és kultúránk e területről
megmagyarázható lenne.
Az ősmagyarság – újabb feltevés
szerint a magyaroknak csak egy része – a Turáni Alföldről a
Kaukázusba, a Kaukázusból északkelet, Magna Hungaria felé
vonult, ahol viszonylag rövid ideig
tartózkodott. Magna Hungaria területileg megfelel
a mai Baskíriának és az attól nyugatra eső
vidéknek.
A marker-vizsgálatok igazolják
őseinknek itt jártát kimutatva a mai finnugor népek között a
magyarokra jellemző markereket, ami azonban hiányzik a finnekből és az
ugorokból.(!!)
A magyarok
ottlétekor az ott élő finnugor népek gyűjtögető-halászó kultúrával
rendelkeztek, ami a
nagyállattartó lovas magyarokat sohasem jellemezte.
Baskíriában,
a Káma-vidékén és az Ingul-folyó mentén magyar temetkezések
igazolják őseink itt tartózkodását.
A magyarság eredete szempontjából a
legdöntőbb bizonyítékot az embertan (antropológia)
szolgáltatja.
Ezt a bizonyosságot megszerezhetjük
az alaktani jegyek összehasonlítása alapján (népszerűen: "úgy
néztek ki, mint a magyarok", tudományosan: olyan morfológiai [típusbeli] jegyeket viseltek,
mint a honfoglaló magyarság) és élettani jegyek kimutatásával (pl. a
marker-gének, vércsoport-jellegek
vizsgálatával).
Emellett csak másodlagos
bizonyosság, hogy honfoglalóink milyen nyelvet
beszéltek.
A
természettudományok számára mindig elfogadhatatlan volt a finnugor
őstörténet, hiszen az uráli - "ugor" - embertani jellegek
előfordulása a magyaroknál mindössze 0,06%
(!!)
A magyarság gerincét a
Belső-Ázsiából elindult és ideérkezése előtt többszörösen - főleg
török népekkel - bővült "honfoglaló magyar" - valójában
ONOGUR - alkotja; amely a "honfoglalás" után további
belső-ázsiai népelemekkel bővült (besenyők, úzok, jászok,
kunok).
Az antropológia a
magyarság őstörténetének kutatásakor Árpád népének - és a
beleolvadt etnikumok - élettani jegyeit és testalkatát vizsgálja és
"keresi vissza".
Mivel a magyar Európa egyetlen nem indoeurópai
népe, népszerűen úgy is mondhatjuk, hogy ezt
a jó
értelemben vett "másságot" kell
visszakeresnünk.
Karin Mark (1977) észt
antropológusnő írja: "Az embertan sohasem keresné a magyarok eredetét a
vogul-osztjákok között, mert áthághatatlanok a
különbségek".
Morfológia:
Turáni vagy TURANID típus:
E típushoz tartozók ősi
szállásterülete Kelet-Turkesztán ("Ázsia
Szíve");
Előfordulását országosan
30-35% közé mértük.
Pamiri
típus őshazája a Pamir vidéke, a
Tien-san, az Altaj, Közép-Ázsia valamint az Iráni-magasföld. Az e
típushoz tartozó embereket temettek a belső-ázsiai asztanai és az
ordoszi temetőkbe.
A Kárpát-medencébe először a
hunokkal, majd az avarokkal és Árpád magyarjaival került
be.
Az alföldi magyarságnak
egyik jellemző típusa, ilyenek a "kiaszott arcú alföldi
parasztok";
előfordulását a Kárpát-medencében 10-15 % körülire
tesszük.
Taurid
("kaukázusi") típus:
részben a török, részben a
szkíta-, szarmata- és jász népekre
jellemző;
Hazánkban 5-8%-os
gyakorísággal előfordul, de a kiskunoknál és Baja környékén akár
14%-os is lehet.
Keletbalti vagy kelet-európai típus
: ez már KEVERÉK fajta,
szőkésbarna, "seszínű" haj,
fehér bőr, átlagnál magasabb termet, ez a típus a
Székelyföldön, az Őrség-Göcsej környékén vagy a Nagy-Alföldön csak
8-10 % gyakoriságú,
egyébként 35 % az
előfordulása.
Ez a típus már itt alakult ki, nem
"hozott".
A genetika egy újabb postot igényel: DE AZ IS BELSŐ-ÁZSIÁRA MUTAT!
Tovább »
